Hideg vagy meleg?

 

A színtanácsadás gondolata Amerikából származik, éppúgy, mint mindenféle tanácsadásé. Annyi a különbség a különféle lelki és életvezetési coachingoláshoz képest, hogy ennek alapjában jóval több a megfoghatóság, az objektivitás, az állandóság és a tévedhetetlenség. Személyes tapasztalatom szerint egy másik ember, akármennyire okos vagy képzett, nem tudja és nem is jogosult megmondani, merre menjen tovább az életed, mert még ha el is meséled az élettörténeted, a mögötte álló mozgatórugókat – se a karmikust, se a praktikust, se az okokra mutatókat, se a célokat meghatározókat nem látja és nem is láthatja. Ezeket te magadnak vagy ki tudod nyomozni és el tudod dönteni, vagy nem. Ellenben azt, hogy egy komplexió milyen típusú: alapvetően hideg vagy meleg, még a vak is látja, és egy kis színérzékkel könnyen megállapíthatók a hozzá harmonizáló színek.

Mint tehát azt mondottuk, a komplexió (komplexiónak nevezem azt a színegyüttest, színskálát, amit az adott individuum bőrszíne, szemszíne és hajszíne megmutat):

•           látványos és megfogható
•           objektív és állandó
•          fix és idővel nem változik
•          épp ezért az ezzel kapcsolatos tanácsadás nem sokat tévedhet.

A komplexiókat a képeknél és festményeknél már ismeretes színparaméterek szerint is csoportosíthatjuk (árnyalat, telítettség, kontraszt; Hue, Saturation, Contrast).

Aszerint, hogy az adott színskálán belül mekkorák a kontrasztértékek, a komplexió lehet:

•  erősebben kontrasztos (pl. a tél és a nyár típus)
• vagy kiegyenlítettebb (tavasz és ősz)

Aszerint, hogy a komplexiónak milyen az árnyalata, a komplexió lehet:

•          kékesebb (tél és nyár)
•          vagy sárgásabb (tavasz és ősz)

És aszerint, hogy milyen a telítettsége, lehet:

•           hideg (tél és nyár)
•          vagy meleg (tavasz és ősz).

Azonkívül, a komplexió nemcsak a tónusértékek, hanem a képeknél a fényerősség és expozíció paraméter szerint is lehet:

•          sötétebb
•           vagy világosabb; (ebben az altípusok döntenek alapvetően).

Az altípusok természetesen ezt árnyalják és variálják; de erről majd később.

A legfontosabb, egyben a legnehezebb döntés is: hogy a hideg vagy a meleg színek állnak-e nekem jobban, és ebben elsődlegesen nem a hajszín, nem a szemszín, hanem az arc tónusa dönt.

Ha a bőr inkább sárgásabb, mint kékesebb; a bézsnek inkább az aranyba hajló tónusa, ebben az esetben a legtöbb meleg szín harmonizál vele; míg ha a bőr – akár sötétebb, akár világosabb – inkább kékesen csillan, szürkésebb, tehát telítettség szempontjából inkább a telítetlen felé hajlik, akkor inkább a hideg árnyalatok állnak jól.

Itt természetesen nem – kisiskolás módon és pofonegyszerűen – arról volna szó, hogy meleg szín a sárga és hideg szín a kék. A sárgának (és a kéknek is) számos árnyalata van, amelynek egyik része hideg, a másik meleg. A sárga: lehet napsárga, nápolyi sárga, mustársárga, narancsos erős sárga; de lehet citromsárga, krémsárga, halovány napsárga vagy vanília is; az előbbiek meleg színek, az utóbbiak pedig már – noha sárgák – mégis hidegek.

Egyrészt fontos, hogy tudjuk, hogy egyenként mely színek passzolnak, másrészt hogy mely színegyüttesek passzolnak, harmadrészt, hogy a színegyüttes önmagában is harmonizáljon, és a mi színtípusunkkal is harmonizáljon. Nem a ruha teszi az embert – ez a mondás igaz is, meg nem is igaz. Ha a személyiségednek megfelelő színeket választasz, akkor te fogsz látszani, és nem ruhád: ilyen szempontból „teszi a ruha az embert”.

Minden színskálának sajátos hangulata van, összetettségében alapvetően lehet pasztell, lágy vagy élénk, erőteljes; erős, vagy tompított. Az erős kontrasztok a télnek és a nyártípusnak jobban állnak, így ők merészebbek lehetnek az erős színek választásában. Gondoljunk csak némely téli és nyári tájra! – a fagyos vagy olvadó hó a háttérben, elöl pedig az ághegyen még ott piroslik egypár élénkpiros csipkebogyó; vagy: vihar a Balatonon, amikor is a szinte fehéressé vált zöldeskék víz tarajosan hullámzik, felette a sötétkék, poroszkék, sőt, indigókék viharfelhőkkel. A meleg árnyalatok közül pedig az ősz erőteljesebb (lehet akár rozsdabarna vagy sötétbarna is), akárcsak az avar színe; a tavasz pedig sokkal lágyabb, mint a tavaszi virágok színei.

Ha a színekkel foglalkozunk, alapvetően mindig a természetből indulunk ki. A megálmodott tájak sem esnek távol a természettől, legfeljebb csak a kontrasztok vannak felerősítve. Az abszolút extrém színtársítások is kifejeznek valamit, mégis, ezek inkább a mesterségesség felé hajlanak. Ha az ékszereket is, a sminket és a ruhakollekciókat is egy festő szemével nézzük, szinte nem is színeket látunk, hanem tájakat, életképeket vagy csendéleteket, mert a színkombinációk előhívják az életből vett beállításokat és a természet tájait és szépségét.

Nem egyértelmű, hogy a meleg típusú ember csakis meleg színeket, a hideg típusú pedig csakis hideg árnyalatokat hordhat. Az a kérdés, milyen a választott színegyüttes összhatása; tulajdonképpen az, hogy milyen asszociációk merülnek fel vele kapcsolatban.

Itt van például ez a festményem erről a napraforgóról. Ezek a színek az erős kontrasztok miatt leginkább télies színek, a színösszetétel pedig egy „sötét tél” típusra mutat leginkább. Ez azt jelenti, hogy ha ez a festmény ékszer volna, vagy ruha, azoknak a nőknek állna jól, akik a sötét tél típusába tartoznak: azaz, a tél típusba, ősz hatással; hajuk sötétbarna, feketésbarna vagy fekete; a szemük szintén sötét: mogyoróbarna, sötétbarna vagy fekete; a bőrük pedig olívásba hajló bézs. Tehát ebben a színösszeállításban van meleg szín is, jócskán, még a napsárga is belekerült, mégis a színszinergia inkább egy dramatikus és hideg színvilágú összeállításra hasonlít.

Forrás:

Christel Buscher: Színkalauz

www.kommunikacio-stilus.hu

www.dream-wardrobe.com

Festmény: Leonora Fiatal